Ben köszönt rám így,széles vigyorral az arcán, amikor összefutottunk az egyik belvárosi szórakozóhelyen. Ben mindig ilyen pofátlanul őszinte volt a csajokkal, sose tudtuk eldönteni, hogy éppen felpofozzuk, vagy együtt mókázzunk vele. De a stratégiája verhetetlen volt, szinte bárkit meg tudott dönteni.
Igen, ami azt illeti, engem is.
Éppen egy viharos, érzelmekkel és lelki bonyodalmakkal teli kapcsolatból másztam kifelé, kapargatva maradék önbizalmam foszlányait. Gondűzőként beültem egy sörre egy füstös, hangos, kissé lepukkant kocsmába, ahol szombatonként ősrégi zenéket döngettek valami fülsértő ócska szerelésen, a keverőnél egy huszadrangú, de legalább barátságos DJ-vel. A törzsközönség – pár kiöregedett alkesz, egykor jobb napokat megélt öreglány, az asszony mellől kalandozgató szépfiú – meg néhány arra tévedt vékonypénzű fiatal táncolt is lelkesen, az elfogyasztott alkoholtól kipirult arccal. Ahogy üldögéltem az asztalnál, és görcsösen próbáltam nem belehalni az önsajnálatba, egyszer csak lehuppant mellém egy rövidre nyírt hajú, mosolygós szemű,korombéli srác, és a poharát lerakta szorosan a sörösüvegem mellé. Miután kényelmesen befészkelődött (majdnem az ölembe, ami azt illeti), ellenállatatlan mosolyt villantva megkérdezte:
-Szia! Leülhetek?
Persze elmosolyodtam, és zavartan kinyögtem valami “persze”-félét, nem volt nagy kedvem társasághoz. De volt valami a szemében, a kisugárzásában, ami miatt nem tudtam átmenni sündisznóba.
Pár percig nem szólt. Csak felmért. Úgy, ahogy a piacon én szoktam a barackokat: a leghamvasabb, legérettebb, legkívánatosabb darabot kereste – rajtam. Láthatóan elégedett volt az eredménnyel, mert kezébe vette a poharát, vigyorogva hátradőlt az ócska kanapén, és rám emelte az italát, majd lassan, élvezetesen belekortyolt az italba. Nem jöttem zavarba – furcsa volt, először éltem át ilyet. Mást már rég faképnél hagytam volna, de most valahogy túl fáradt, túl kiábrándult és túl reményvesztett voltam. Jól esett, hogy valaki még nőt lát bennem. A söröm után nyúltam.
Ben hirtelen odahajolt hozzám, az állam alá tette a kezét, felemelte az arcomat, egészen közel az övéhez, és megkérdezte:
– Hogy hívnak, cica? Én Ben vagyok.
– Liza.
– Hát kedves Liza- hajolt el tőlem – egészségünkre.
Ittunk. És beszélgetni kezdtünk. Sokat mesélt, de keveset árult el: sztorizgatott, humorosan, szerethetően. Közben felváltva hoztuk az újabb köröket. És valahogy kizáródott a külvilág. Nem volt többé bonyolult lelki nyűglődés, gond, fáradtság… még nevettünk is. Sokat. Megfogott.
Egymásba kapaszkodva, kissé ingatagon, de nagyon feldobódva indultunk haza. Az utcán egy darabig csak sétálgattunk, mintha tudnánk, hova… Tiszta volt az éjszaka, bár kissé csípőssé vált már. Aztán egyszer csak szembefordult velem, komolyra váltott, és megszólalt:
– Feljössz hozzám?
Nem mondott többet, de ebben minden benne volt. A hangja kissé érdesebbre váltott… érezni lehetett benne a vágyat. Nem ment át közönségesbe, nem utalt egy szava sem a szexre, de minden mozdulatából sugárzott. És akkor, ott, azt gondoltam: a fenébe, miért is ne?
– Szeretnéd? – kérdeztem incselkedve. De ekkor már eldőlt… és ezt ő is pontosan tudta.
– A kedvedért bármit, cica. De csak ha nincs ellenedre… tulajdonképpen már itt is vagyunk. 🙂
Megint az a szemtelen vigyor. Az aljas, végig erre játszott… átlátszó vagyok, vagy túl könnyen kapható? Mindegy, most már nem számít.
Szűk folyosón keresztül vezetett egy sötét lépcsőházba, majd a lifthez. Az a régi fajta, szűk, kicsi lift volt, amiben mindig kerülget a klausztrofóbia, de nem élt vissza a helyzettel. A hatodikon kiszálltunk, a hátsó lakáshoz mentünk, pár percig bíbelődött a kulccsal, majd beengedett. Pazar legénylakás tárult elém, láthatóan igényes, tiszta és kellemes.
Bezárta mögöttünk az ajtót. Ettől megrémültem. Nagyon az arcomra lehetett írva, mert egyből reagált:
– Nyugi cica, benne hagytam a kulcsot, látod? csak azért zártam be, mert néha be szoktak nézni a haverok – és én ma éjjel csak veled szeretnék lenni.
Magához húzott, és lágyan megcsókolt. Forró volt az ajka, puha, és gyengéd- de a keze egyre követelőzőbbé vált. Ahogy végigjárta a testem, minden ellenállásom szertefoszlott.
Mire az ágyáig értünk, már nem sok ruha volt rajtunk. A melleimet csókolgatta, szenvedélyesen, én pedig a haját borzoltam, ahogy a fejét még szorosabban húztam magamhoz. Aztán elindult egyre lejjebb a nyelvével… meg sem állt, egészen a csiklómig. Ott viszont alaposan körbejárt vele mindent.
Ne hittem volna, hogy ennyire kívánni tudom a szexet. De akkor úgy éreztem, ha most abbahagyná, hát én venném ki a kulcsot az ajtóból, csak hogy megerőszakolhassam. 🙂 De erre semmi szükség nem volt. Szemmel láthatóan ő is annyira kívánt engem, mint én őt. A nyelve, a keze, a gyengéd, de mégis követelőző, ellentmondást nem tűrő mozdulatai szinte percek alatt eljuttattak az első orgazmusomig. Ő pedig ezt elégedett vigyorral nyugtázta. Ahogy végigfutott rajtam a remegés, belecsókolt a puncimba, én pedig úgy éreztem, most, most, ha nem hatol belém azonnal, akkor szétrobbanok. De nem tette- egyelőre csak az ujjaival.
Magamhoz húztam, kissé félszegen. Mellém bújt, ezúttal már teljesen, én pedig egy hirtelen mozdulattal fölé kerültem. De ezúttal én húztam egy kicsit őt – nem engedtem még, hogy belém hatoljon. Helyette cirógatni, csókolgatni kezdtem én is, ahogy az imént ő tette velem- egészen a combjáig. Addigra már ő is annyira fel volt spanolva, hogy a kezdeti gyengédség szinte teljesen eltűnt. Csak a szex, az izzó, sistergő, forró szex maradt. Céltudatos, határozott mozdulatokkal adta méretes farkát a kezembe, a számba – én pedig élvezettel vettem birtokba. Majdnem annyira izgató volt, mint amikor ő kóstolt végig engem.
Keveset beszéltünk a szeretkezés alatt. Biztatott, dícsért, néha elfúló hangon, én pedig ettől csak jobban beindultam. Mikor elment, egy önkéntelen, rövid kiáltás tört ki belőle, látszott, hogy igyekszik, de nem bírta visszafogni. Nagyot élvezett, én pedig addigra újra csúcsra jártam. De nem siettem sehova- tudtam, hogy most már tuti éjszakánk lesz.
Rövid időre csak hanyattdobta magát az ágyon, és mindketten pihegtünk kicsit. Erőt kellet gyűjteni a folytatáshoz. Aztán megszólalt:
– Hú, cica, nem is tudom, mikor élveztem ennyire bárkivel. Talán sose.
– És még nem is dugtunk – válaszoltam kacéran. Mindkettőnkből kirobbant a nevetés.
– Iszunk valamit?
– Naná. De csak ha nem ütöd ki magad idő előtt!
– Amíg veled is lehetek? Kizárt!
Valami kellemes, gyümölcsös, érzéki italt hozott, de nem árulta el, mit, én pedig nem nagyon firtattam. Leült az ágy szélére, kezében a pohárral, rágyújtottunk. Mikor elnyomta a csikket, kivettem a kezéből a poharat, ittam egy kortyot és az ölébe telepedtem. Az én poharam már korábban kiürült. Azután hanyatt döntöttem, ő pedig magára húzott.
Gyorsan erőre kapott, én pedig kihasználtam az alkalmat és beleültem az ismét teljesen harcrakész szerszámba. Erőteljes csípőmozdulatokkal segített a második orgazmus felé. De ezúttal nem hagytam magam olyan gyorsan. Érezni akartam az ütemes ritmusát, az erek lüktetését, a farka rezdüléseit bennem, ahogyan belefeledkezett a játékba. Pont, mint én.
Fogalmam sincs, mennyi ideig szeretkeztünk ezután, de nem tartottuk számon. Többször váltottunk pózt, közben voltam négykézláb, hanyatt, és még ki tudja, hogy. Közben két újabb orgazmusom is volt- szép teljesítmény egész napos munka és egész estés piálás után. De ő sem maradt el tőlem.
Már világosodni kezdett kint, mikor abbahagytuk. Teljesen kész voltam, és ő is. Két perccel később már aludtam, miközben szorosan magamhoz öleltem. A közelemben akartam tartani az ízét, az illatát, az élményeket, amiket ez a spontán, őrült szexmaraton adott nekem.
Pár óra alvás után ő már ébren volt. Mosolyogva nézte, ahogy ébredezek. Aztán kévét hozott, és reggelit – rengeteg kalóriával: Éppen erre volt szükségem.
Reggeli után a fürdőszoba felé vettem az irányt. Zuhanyozni kezdtem – ekkor belépett, odaállt mellém, átölelt – és ismét szeretkeztünk a vízfüggöny alatt. Istenem, én nem is voltam ennyire szexmániás– futott át az agyamon a kósza gondolat. De aztán rájöttem: csak azért nem, mert nem volt kivel. Bennel viszont, hogy úgy mondjam, működött a kémia. Nagyon is.
Az újabb szex után már tényleg nem maradhattam. Aznap előadásra kellett mennem, és még apámnak is megígértem, hogy benézek hozzá. Én meg jól elbasztam az időt – ezúttal szó szerint.
Ben kedvesen búcsúztatott. Nem maradtunk semmiben, nem lettünk szerelmesek, nem vártuk következő randit, mindketten helyén kezeltük a dolgokat. Csak szex és más semi, a vágyam csak ennyi… ez tökéletesen megfelelt mindkettőnknek.
Most, hogy újra összefutottunk, egy pillanatra minden felidéződött. És megkívántam megint.
– Szia, hogy vagy? Rég szexeltünk! – köszönt rám vigyorogva.
– Ideje pótolni, nem gondolod? – kacsintottam rá. És már mentünk is át a városon, a folyosón, a liften, fel a hatodikra. Orgazmusban is.
Kommentek