Tavasz volt. Még nagyon az elején jártunk, egy hosszú, hideg tél után kezdett éledezni a Nap, és vele együtt a természet. Meg persze a hormonok.
Azon a délelőttön különösen meleg volt, 23 fok, áprilisban. A lány nemrég ért haza, orvosnál járt mert a konditeremben az előző alkalommal kicsit túlerőltette magát. Jó volt levezetni a felgyülemlett feszültséget, ami a legutóbbi szakítás óta csak gyűlt, és mardosta belülről. Eldobták… azóta munkába menekült, meg a barátnői unszolására kondizni is lejárt néha.
A szakítás óta nem volt pasival. Ennek már.. ó te jó ég, több, mint fél éve. Nem is kereste az alkalmat.
Hazaérve készített magának egy kávét, lehuppant a kedvenc foteljébe és bekapcsolta a gépet. Éppen a napi bulvárhíreket kezdte átfutni, mikor csengettek. Biztos a szomszédba jönnek.. – gondolta és épp azon kezdett agyalni, ki lehet az, mikor a csengő megint megszólalt. Hosszabban, határozottan. Basszus, ez ide jött… – egy pillanatra dühös lett, ki a fene akar bármit ilyenkor, mikor olyan jó egy kicsit a magányba, csendbe elvonulni. De kelletlenül feltápászkodott, és kinyitotta az ajtót.
Egy megnyerő külsejű idegen állt az ajtóban, arcán kisfiús mosoly.
– X.Y-t keresem, jó helyen járok?
A lány zavarban volt. Kicsit leblokkolt az ex neve hallatán. Úristen, a kinyúlt pólóban és a szakadt farmeremben biztos nagyon nyomorultul nézek ki.. ráadásul smink nélkül..– fiutott át az agyán ösztönösen.
– Ő már nem lakik itt. Elköltözött. Milyen ügyben?
– Futárküldeményt hoztam neki. Neked is átadhatom? – Anyám, ez a pasi úgy vigyorog itt, mint Bruce Willis és Jason Statham együtt. És olyan pimaszul legelteti rajtam a szemét, mintha valami házibuliban akarna felcsípni…- Elhessegette magától a gondolatot, megpróbált a kérdésre – és persze egy értelmesen kinyöghető válaszra – koncentrálni.
– Hát, nem neki kellene személyesen?
– Ha hozzátartozója vagy, átveheted Te is.
– Ö..Igen, persze. A vőlegényem..illetve..öö..volt. – Hogy miért kell ilyen hülyén viselkednem egy vadidegen előtt… nem hiszem el, ilyen béna is csak én lehetek.
Az Idegent láthatóan mulattatta, hogy mennyire zavarban van a lány, de a “volt” szó hallatán együttérzés villant a szemében.
-Nézd, ha át tudod neki adni, én szívesen rád bízom. Bejöhetek?
– Hát persze, gyere csak… (Szedd már össze magad..)
-Csak két aláírást fogok kérni. Ide, és ide.. a konyhaasztalra rakta a papírköteget, és nyújtotta a tollat a lánynak. Amikor az odahajolt, hogy aláírja, szándékosan nem állt félre. Enyhe parfümillat vette körül. A lány, ahogy az asztalhoz fordult, és megérezte, megborzongott.
A futár megérezte a borzongást.. hátulról óvatosan a lány derekára tette a kezét. Tapogatózó, felfedező, találgató mozdulat volt ez, amiből még ki lehet hátrálni egy esetleges ellenreakció esetén. Akár véletlennek is tűnhet… De a lány nem húzódott el… megremegett. Remélem nem vette észre… basszus, mi ütött belém? Nem is ismerem.
Ahogy végzett az aláírással, visszafordult, hogy a tollat átnyújtsa. A srác egy kézzel elvette és az ingzsebébe csúsztatta.. a másikkal pedig hirtelen magához húzta a lányt.
– Úristen, milyen gyönyörű vagy… megcsókolhatlak? – Közben az arcát cirógatta, és szemében a mosoly most lángolt, életre kelt. – Azóta kívánlak, hogy először megláttalak.. Nézd csak! – Fogta a lány kezét, és immár erősen duzzadó nadrágjára húzta. Pajkosan, de határozottan mutatta meg a lánynak, mennyire vonzónak találja őt.
A lány nem szólalt meg. Cikáztak fejében a gondlatok, egyik a másik után.. Idióta, ez egy vadidegen.. Te most komolan beengedtél valakit és már oda is dobd magad? Azt se tudod, kicsoda.. – De közben izgalomba hozta a játék. Érezte, ahogy benne is feltámad a vágy. Most ő húzta magához a fiút, és gombolni kezdte a nadrágját..
Csókokkal, cirógatásokkal, vetkőzve, kapkodva jutottak el a hálószobáig. De az ágyra már nem.. a szőnyegen szeretkeztek, kapkodva, gyorsan, türelmetlenül… Az Idegen mélyen a szemébe nézett, és még mélyebben hatolt belé. És újra.. és újra.. és újra..
Nem bírták sokáig. Az első menet olyan volt, mint egy elektromos kisülés, pattant a szikra, aztán kialudt. De nem érték be ennyivel.
-Még egy kört? – kérdezte szemtelenül az Idegen. És az ujjai már megint lányban jártak. Szája pedig a mellbimbóin időzött…
-Szörnyű vagy- sóhajtott a lány, de szájával már a srác feszes izmait vette sorra, fentről lefelé. Nyelvét végigjáratta a fiú minden porcikáján, miközben kezével addig masszírozta, míg elégedett nem lett az eredménnyel. Aztán lovaglóülésben fölé helyezkedett.. és ismét elmerültek egymásban. Ezúttal lassan szeretkeztek, hosszan, megfontoltan, és gátlások nélkül kiélveztek minden pillanatot. Olyan világban merültek el, melyről korábban nem is tudták, hogy létezik.
A varázs elmúltával a srác a fürdőszoba felé vette az irányt, letusolt, felöltözött. Ahogy a fürdőszobából kilépett, ismét a futár állt csak a lány előtt.
– – Most mennem kell.. Köszönök mindent. Ha erre járok, beugorhatok néha?
– Persze. Csak csörgess meg előtte, keveset vagyok itthon.. amúgy Kati vagyok.
– Tudom, aláírtad- eleresztett egy pajkos vigyort. – A telefonszámod is megvan már – kacsintott a lányra.
– Hát persze, azt adta meg az az idióta a futárcégnek – sóhajtott a lány. – Én is hívhatlak, ha társaságra vágyom?
– Persze. Keresd csak Petit, ezen a számon. – Újabb kacsintás kíséretében egy névegyet nyújtott át a lánynak, és a futár, immár újra hivatali kötelezettségei teljes tudatában, kinn is volt az utcán, a kocsija előtt.
Úristen, mi volt ez? – sóhajtott a lány, ahogy a fiú ehajtott. De azóta, ha magányos, csak felhívja a kedvenc futárszolgálatát…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: