Messze vagy. Hiányzol.
A hiányod úgy éget, mint csókjaid az utolsó randevúnkon. Perzselt a bőröm, minden porcikám kívánta, még… még… sose hagyd abba.
Az a szemtelenül kisfiús vigyor, ahogy megkérdezted: szabad? Persze Te még csak mellém ülni akartál (legalábbis egyelőre), de szemedben már ott csillogott a kérdés, kajánul:
– Hazakísérhetlek?
És én gondolatban már téptem a ruhákat magamról, magunkról…
– Meg hát.
A Te gondolataid is errefelé cikázhattak, mert a megadó bólintás után a kezeid már követték is őket. Átöleltél, erősen, szorosan. Magadhoz húztál… és az ujjaid felfedező útra indultak a testemen. A kezed becsúszott a pólóm alá. Egy pillanatra megálltál akkor, és a szemembe néztél. Jó mélyen, áthatóan, és vártad a reakciót. Mintha egyenesen a bugyimba néznél.
Itt még elfuthattam volna. Mondhattam volna hogy fáj a fejem, nem is akarok semmit, hogy tévedés volt a közelembe engedni Téged, megy a buszom, vagy mittudomén. De addigra már elvesztem.
Akartalak, nagyon is. Minden porckám vágyott már a szexre, de nem mondhattam nyíltan. Elszállt volna a játék varázsa. Érezted Te is, a finom remegést, a forrósodó testet a kezed alatt, a nedvesedő fehérneműt, ami csak arra várt hogy megszabadíts tőle. És szemmel láthatóan, érezhetően, sőt kézzel foghatóan Te is akartál. De nem sietted el… hátha tényleg felpattanok és elfutok jó messze, és megtörik a varázs.
A tenyeredbe vetted az arcom, megcirógattál, és újra kérdeztél: ezt szabad? És én elrebegtem egy félénk igent, csak hogy végre megcsókolj. Hogy végre én is ölelhesselek.
Úgy álltál már akkor, hogy szinte csodálkoztam, miért is nem vetetted rám magad. Egy pillanatra az is megfordult a fejemben, nem is engem kívánsz. De elég volt egy pillantás, egy simogatás, és a harckészültséged minden kételyt elsöpört.
Te még mindig nem kapkodtál. Láthatóan kiélveztél minden percet, amit kettesben töltöttünk. Még egy whisky-t töltöttél.. Nekem nincs ekkora önuralmam, ha lenne, nem fekszem le veled már az első randin.
A vetkőzésre már nem is emlékszem, de valahogy eljutottunk az ágyadig. Szerencsére,mert én megadtam volna magam már a padlón, a konyhában, a kertben vagy bárhol, csak szeretkezzünk egy jót. Érezzelek, befogadjalak, élvezzelek. Hogy beleolvadjak veled a gyönyörbe.
Lassan szerettél, figyelmesen, és sokáig. Még ma is érzem, ahogy belém hatoltál, ahogy határozottan követeltél egyre többet és többet belőlem. Ahogy simogattál, szerettél, fogtad a kezem míg én a csúcsra igyekeztem… ez tényleg varázslat. Köszönöm Neked.
Kommentek